1. rész

A repülőn ülök és Londonba tartok apámhoz. Már másfél éve nem láttam. A szüleim még a születésem előtt szakítottak, összeházasodva nem is voltak, én csak becsúsztam nekik. Ettől függetlenül jól kijönnek egymással. Tény, hogy anyu közelebb áll hozzám, de azért apuval is jól kijövök. Hogy mért utazok ide? Hát azért, mert anyu nemsokára férjhez megy, de előtte utazgatnak az új pasijával pár hétig. Nem rossz fej a fickó, de nem túlzottan kedvelem. Ezért megyek most apuhoz Londonba, és majd az esküvő után is nála leszek amíg anyuék nászúton vannak. Mondanám, hogy örülök, de ez nem lenne teljesen igaz. Ugyanis ott kellett hagynom a barátaimat...ráadásul apám se nagyon fog ráérni, mint megtudtam dolgozni fog. Valami híres focicsapat edzője vagy mi, tiszta unalom...
Beképzelt focisták gyülekezete, remélem velük nem kell találkoznom. Pár órás repülés után végre leszálltunk.
Hamar megkerestem a poggyászomat és körbe néztem, hátha meglátom valahol aput. Meg is találtam, épp telefonált, és nem vett észre. Mire odaértem elé le is tette a telefont és nagy mosollyal fogadott.
-Nahát, te vagy az kicsim? -nézett rám csodálkozva, mert hát az utolsó találkozásunk óta kicsit megváltoztam
-Igen apa, én vagyok -rámosolyogtam, mire szorosan megölelt
-Alig ismerek rád Sophie. Már kész nő vagy -engedett el, majd megfogta a bőröndjeimet és elindultunk a kocsihoz.
-Jól utaztál? -kérdezte mikor beszálltunk
-Ahha, minden oké volt.
-És anyádék hogy vannak?
-Jól. Holnap indulnak az utazásra.
-örülök, hogy végre együtt tölthetünk egy kis időt -mosolyodott el
-Én is.
-Figyelj kicsim, nekem most edzést kellene tartanom és már nem lenne időm, hogy téged hazavigyelek. Nagy gond lenne,
ha ott kellene maradnom veled az edzésen?
-Ahh..muszáj? Tudod, hogy gyűlölöm a focistákat.
-Kicsim, ezek a srácok nagyon rendesek. Kérlek, maradj ott velem.
-Oké, oké, maradok. -egyeztem bele nagy nehezen
Egy nagy épület előtt parkoltunk le, gondolom itt van az edzés. Kiszálltunk, majd bementünk. Bent mindenki
mosolyogva köszönt apának, ő meg rohant. Aminek marhára nem örültem, tekintve, hogy egy 10 cm-es magassarkú volt rajtam...Egy füves helyre értünk, apám mondta, hogy maradjak itt, mindjárt jön. Leültem a padra és vártam.
Nemsokára nevetésre lettem figyelmes, felnéztem és láttam apámat egy tucat pasival együtt, felém tartottak.
Nagyszerű...ezek szerint jó pofiznom is kell velük... Felálltam mikor odaértek. Apám mellém állt és bemutatott mindenkinek.
-Srácok, had mutassam be nektek az én gyönyörű lányomat, Sophiet. Kicsim, ők a csapatom.
-Nahát edző, nem is tudtam, hogy van lánya -nézett csodálkozva egy magas, szőke, szeplős srác.
-Sajnos nem velem él ezért ritkán találkozunk, de most velem lesz majdnem 2 hónapig. Úgyhogy srácok
ésszel! nézett rájuk komolyan apám, majd elnevette magát. Láttam a szemükön, hogy tetőtől talpig végig mérnek, sőt, le is vetkőztetnek a tekintetükkel.
Kivéve egyikük, a szőke szeplős srác. Az ő szeme barátságos volt. Rámosolyogtam, mire odalépett hozzám.
-Szia, örülök, hogy megismerhetlek, Fernando Torres vagyok -nyújtotta felém a kezét  mosolyogva, amit egy rövid habozás után elfogadtam
-Szia, Sophie Davis.
-Sophie, szép név. Na és hány éves vagy Sophie? Persze csak ha megkérdezhetem.
-Most leszek 18 pár hónap múlva
-Nahát, idősebbnek tűnsz. Persze csak jó értelemben -mosolyodott el...ő mindig mosolyog vagy mi?!
-Srácok gyerünk, edzés van -kiabált apám mire már mentek is
-Bocsi, de mennem kell. Remélem majd beszélünk még -mosolygott rám Torres, majd elkocogott
Rendes srácnak tűnik. És mivel ő nem mért végig a szemeivel még jobban megkedveltem. Mivel nem voltam kíváncsi az edzésre elővettem a telefonom és felmentem netre. Körülbelül 2 óra múlva lett vége. Apám odakiabált nekem, hogy várjam meg, mindjárt jön, majd beszaladt az épületbe.
Épp máshova figyeltem mikor egy kiabálást hallottam.
-Vigyázz! -egy eléggé jóképű fiatal srác kiabált nekem, de nem értettem, hogy miért. Aztán rájöttem, egy labda közelített felém, de már nem volt időm kikerülni és fejbe talált.
-Áúúú. -elvesztettem az egyensúlyomat és elestem
-Héj, jól vagy? -jött oda a kiabálós srác
-Mi az hogy jól vagyok?? Te megőrültél?! Mégis minek kellett ezt a nyomorult labdát iderúgni? -ordibáltam rá mire eléggé
furán nézett rám.
-Ne legyél már hisztis picsa. Ez semmiség volt -válaszolt bunkó stílusban mire bennem felment a pumpa
-Hisztis picsa?? -felálltam és a szemébe nézve kiabáltam -Mégis mit képzelsz magadról, hogy így beszélsz velem?? Te csak egy üresfejű focista vagy, semmi más.
-Üresfejű focista?? Cica, inkább maradj csöndben, és használd másra a szádat és ne beszédre -vigyorgott rám idiótán,  de mire válaszolni tudtam volna neki odajött a szeplős srác.
-Oscar, nyugi. Menj vissza az öltözőbe -mondta neki keményen, mire az a barom szót fogadott neki és bement.-Minden oké Sophie? -nézett rám aggódva
-Igen.Köszi, hogy jöttél. Ha nem jössz akkor kitekertem volna a nyakát...
-Ne törődj vele -mosolygott rám, ami engem is mosolygásra késztetett -Gyere, menjünk be, ott is megvárhatod apádat.
-Rendben. -egyeztem bele, majd elindultam utána. Ott maradt velem és sokat is beszélgettünk. Elmesélte, hogy van egy felesége és 2 gyereke. Miközben a családjáról beszélt büszkén csillogott a szeme. Aztán megjött apám, elbúcsúztunk Fernandotól, majd elindultunk apámhoz. Mikor megérkeztünk megmutatta a szobámat, átöltöztem és bedőltem az ágyba. Nyomban elnyomott az álom.