3.rész

-Szia Nando -köszöntem félve
-Sziaa??! SZIAA??! Egy átkozott sziát tudsz csak benyögni nekem?? Tudod, hogy mennyire aggódtunk miattad?? Legalább felhívtál volna, hogy bocs, nincs semmi bajom, vagy valami -kiabált rám, de hagytam neki, hiszen megérdemeltem...
-Nando... ne haragudj rám... -hajtottam le a fejem.
Pár pillanat múlva éreztem, hogy megölel, szorosan visszaöleltem. Nando adott egy puszit a fejemre, majd rám emelte tekintetét.
-Sajnálom, hogy kiabáltam veled Sophie..nem akartam -nézett rám bűnbánóan,  és nem tudtam haragudni rá.
-Megérdemeltem, te csak féltettél.
-Fágylat rá -adott egy puszim az arcomra majd folytatta -Gyere, menjünk enni, Oli már végzett az ebéddel. Bólintottam, majd elindultunk az ebédlő felé.
Az egész délutánt Nandoéknál töltöttem, józanodtam, Oli rendesen kikurált engem. Majd estefele Nando hazavitt. Beszéltem pár szót apuval majd mentem lefeküdni. 

A buli óta próbálom elkerülni Oscart, több kevesebb sikerrel. Mikor találkozunk aranyosan mosolyog rám és köszön. Már nem is bunkózik, ez fura...
Most épp egy pékségben állok sorba, és várom hogy kihozzák a rendelésemet. A srácoknak viszek péksütiket, mert apám megtíltotta nekik, hogy ilyeneket egyenek és már nem bírják, ezért elküldtek engem. Csak hogy az edzésnek nemsokára vége, én meg több háztömbnyire vagyok az edzőközpontból.
-Elnézést a késésért, sajnáljuk hölgyem -hoztam ki a rendelésemet egy fiatal srác
-A lényeg, h itt van. Itt a pénz, nem kérek vissza, köszönöm. -fordultam meg hirtelen, csak arra nem számítottam, hogy van valaki mögöttem, ezért véletlenül neki mentem valakinek. A kezemben lévő kávés pohár meg a ruhámon landolt nagy örömömre...

 -Jaaj, ne haragudj, nem akartam. Jól vagy? -nézett rám a támadóm és én elkövettem azt a hibát, hogy belenéztem a szemeibe...
-Ssemii baj, bárkivel előfordulhat.  -válaszoltam pár másodperces késésel
-Olivier vagyok -nyújtotta a kezét felém amit elfogadtam
-Sophie. -mosolyogtam rá
-Mondcsak Sophie, meghívhatlak egy kávéra bocsánatkérésképpen?
-Örülnék neki, de most nem lehet, sietek. -húztam el a szám
-Esetleg máskor? Elkérhetem a számod? -vette elő a telefonját
-Persze -beleírtam a számomat a telefonjába majd elköszöntem
-De ha nem haragszol, most mennem kell, szia -hadartam el, majd rohantam is.
Az edzésnek 10 perc múlva vége...csakhogy az edzőközpont 20 percnyire van...na, most aztán sprintelnem kell....
És sikerült, az edzés vége előtt 5 perccel érkeztem meg.  Le kellett ülnöm, mert az oldalam hihetetlen módon szúrt, a lábam meg begörcsölt....kellett nekem futnom...
-Na mi van kislány, elhoztad a szajrét?  -futott oda hozzám David Luiz barátocskám
-A szajrét?? Nem vagyunk mi gyémántrablók :DD -nevettem, de erre mégjobban szúrni kezdett az oldalam, ezért inkább abbahagytam.
-Szia Sophie, elhoztad? -ért oda Nando is.
-Itt van -dobtam Nando felé, elkapta és mindegyik hülye befutott az öltözőbe. Ott akarják elpusztítani. Csak egy valaki nem ment velük, Oscar . Ő megindult felém és leült a padra mellém.

-Szia Sophie. Hát neked meg mibajod? -nézett rám, ugyanis a lábamat masszíroztam.
-Futottam, és mivel nem erősségem a futás begörcsölt a lábam -néztem rá fájdalmas arccal
-Add csak ide, majd én -mondta, majd elkezdte masszírozni a lábamat
Nehéz bevallanom, de isteni volt. Teljesen beleremegtem, de ezt ő szerencsére nem vette észre.
-Így már jó? -mosolygott rám édesen, ami teljesen megzavart
-Iigen. Köszi. -mosolyogtam rá, majd felálltam.
-Bármikor -kacsintott rám, majd bement az öltözőbe.
Pár percet még álltam ott, majd én is bementem az öltözőbe.
Már nem először vagyok itt, de még mindig sokkol, hogy ennyi pasit látok félmeztelenül...
Ezért inkább kimegyek, és megkeresem apámat. Biztos az irodájában lesz. Az ajtó félig nyítva volt, és hangok szürődtek ki.
-Tudom Lizzie. De ezt nem teheted, már így is egy másik országban laktok, de így már egy másik kontinensen lennétek....ő az én lányom is -sose hallottam még apát ilyen mérgesnek...vajon mért akar anyu költözni?? Hiszen nekem megfelel Milanó, ott vannak a barátaim, a suli, minden és mindenki.... Gyorsan elmentem onnan is a parkolóban megvártam apát. Több mint fél órát vártam mire odaért.
-Sophie, kicsim, már mindenhol kerestelek. Mért nem szóltál, hogy itt vagy?? -hallottam a hangján, hogy aggódott...
-Bocsi apu, sajnálom.
-Valami baj van? Mert ha igen, nekem elmondhatod -simogatta meg az arcom mire megöleltem
Lehet, hogy alig láttam az elmúlt években, de most nagyon közel került hozzám, nem akarok még messzebb kerülni tőle...